A keresés eredménye

Harcosok

Click to see the original lyrics (English)
Üdv nektek, barátaim
Túl rég bóklásztam már elhagyottan
Hívjon új életre
A fény, mi megtölti az örök éjszakát
Üdv nektek, barátaim
Minden vég csupán egy kezdet
Egy új hajnal
Egy új hit sarjadt
Egy üzenet vagyok a másvilágról
 
Mielőtt meghalok,
Éreznem kell, hogy élek
Kitörök a sötétségből, felemelkedek
Szikra gyúl szemeimben
A vágy legbelül
Nem tagadhatom
És a világ ezért van, hogy megragadjuk
Így van, felemelkedünk, elbukunk
Mindent legyőzünk
És tovább küzdünk
Harcosok vagyunk
 
Az olthatatlan szomjúságom
Arra késztet, hogy ami után sóvárgok,
Legyen az enyém
Nem tudok ezen változtatni
Érzem a vágyat, amit nem tudok elnyomni
Hívő vagyok, végtelen láz
vet árnyékot a dinamitra
Hívő vagyok, öncsaló
Megélem az álmaim és...
 
Mielőtt meghalok,
Éreznem kell, hogy élek
Kitörök a sötétségből, felemelkedek
Szikra gyúl szemeimben
 
A vágy legbelül
Nem tagadhatom
És a világ ezért van, hogy megragadjuk
Így van, felemelkedünk, elbukunk
Mindent legyőzünk
És tovább küzdünk
Harcosok vagyunk
Oh, igen
A vágy legbelül
Nem tagadhatom
És a világ ezért van, hogy megragadjuk
Így van, felemelkedünk, elbukunk
Mindent legyőzünk
És tovább küzdünk
Harcosok vagyunk
A vágy legbelül
Nem tagadhatom
És a világ ezért van, hogy megragadjuk
Így van, felemelkedünk, elbukunk
Mindent legyőzünk
És tovább küzdünk
Harcosok vagyunk
Woah, igen
Harcosok vagyunk
 

Észbontó

Click to see the original lyrics (English)
Mikor kezedben van a saját életed
Te választod meg az utad
És amint a múltad eluralkodik
És egyedül vagy, döntened kell
Akár egy lehetetlen románc
Ami megbéklyóz
Túlzottan félve, hogy változtass
Csak túlzottan félve a csalódástól
 
Definiáltad magad már évekkel ezelőtt
Csak arra van szükséged, hogy feladd mindezt legbelül
Lobbanjon tűz az elmédben
Egy útvesztőben bolyongunk
Emlékeink csarnokában
Ez vezet az összeomláshoz
És borít minket lángokba
A félelem az úr,
Mi tévútra visz
Hát lökd félre a sötétséget
 
Mikor ez az érzés bezár
És a pánik fojtogat
A megtörtség folyójában
Küzdj vagy szállj, meg vagy bénulva,
Hogy megöld azt a szörnyeteget, ki az elmédben él
És emelkedj felül a körülményeken
Ne sétálj el, légy valaki
Sose hagyd, hogy a démonjaid uraljanak
 

Vörös folyam

Ahogy szólít a sötétség, darabokban hullik le rólam a józanság
Elsodor és feldúl, megmérgezi az elmém
Tetézi a tombolást, mi egyre csak nő
A fogaskerek tajtékzanak
Őrjöngve szórja szét hamvait, ahogy ég
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs feloldozás?
Nincs esély a bocsánatra?
A fájdalom tovatűnik, de a hegek maradnak
Felszakítom magam dühömben
Szabadjára engedem a démonjaim
Valami eltörött bennem
Süvölt es sóvárog, hogy egyre nagyobb legyen
Egész addig, míg szívem véres áradatként nem patakzik
Hagyom, had mosson át a vörös folyam
Egy szívet tépő reccsenés a felszínen
Kirobban a harag és a szörnyeteg, ami bent él
 
Zúzni, törni, rúgni, égni
És vadul követelni
Legyetek átkozottak, ez mind a ti hibátok
Belesüppedtem a megvetésembe, ahol most vagyok
A határok feszegetése a nyomoromat rejti
Leomlanak a falak
A düh, akár egy állat, szabadulni próbál
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs menekvés?
Nincs esély a bocsánatra?
 

Legyőzhetetlen

A kezem után nyúltál után?
A senki földjén állok
Zavarodott vagyok és nem értem
Mondd, te is érzed?
Ez valós?
Csak meg akarom osztani ezt a percet veled
 
Mindez egy fájó szívvel kezdődött
Ám amióta besétáltál az életembe
Elsöprően letaglóztál
Maradj, míg a nap alászáll
És hívj minket életre
Kezdetektől fogva zuhanok
Csak neked és nekem van itt hely
Senki nem választhat el minket egymástól
Te és én, legyőzhetetlenül
A fájdalmon át, a szerelemig és a szépségig
 
Lehetséges volna
Hogy te itt vagy velem?
Mindaz a csoda, amit láthatok
Őszintén mondhatom,
Hogy nem félek
Egy pillanatot se adnék semmiért, mit veled tölthetek
 

Elégia

Látok egy srácot egy nagy gitárral
És bár nem talál el minden hangot
Mégis szívből énekel
A legszomorúbb szavakat, mit ismer
 
Gyengeség ül szemében
Bár sose mutatja
Látom, milyen keményen próbálja
Elengedni mindet
 
Tartsd vissza, fojtsd el, hagyd halni
Fiam, láttál már igazi férfit sírni?
Én mondom, a világ sose értené igazán meg
Újabb könnycsepp porlad el
És a bánat csak tovább égeti
Olyan nehéz legyűrni a szégyent
Így újabb könnycsepp porlad el
 
Láttam egy férfit torz mosollyal
Mintha félne érezni
Így a sebek, mit rejtegetne
Őt se engedik gyógyulni
 
Töröld le
Bármibe is kerül
Senki nem akar látni egy erős embert megtörve
Könnyebb szeretni egy férfit
Aki sose hibázik
 
A srác felnő
Ír még egy dalt
A legőszintébb dalt, mit valaha énekelt
Mi végre felszabadítja őt
És engedi, hogy a legnagyobb hőse korán távozzék
 
Az utolsó könnycsepp porlad el
A bánat megtanította rá, hogy
Nem kell legyűrnie a szégyent
Az utolsó könnycsepp porlad el
 

A fény

Emlékszel?
Sötétedés után úsztunk a holdfényben
Emlékszel?
Ahogy az üvegen áttört a fény
Én emlékszem
Sosem riasztott minket semmi, míg fiatalok voltunk
Mondd, emlékszel-e egyáltalán
 
Mint egy villanás a sötétben,
és a rég elveszett téli világom kiolvad
Elég egy felizzó szikra,
hogy fellobbanjon egy gyertya lángja
Békés ragyogás ébred belül
 
Elbukhatok ezerszer is és táncot lejthetek akár égő zsarátnokon
Csak egy forró ölelés, vagy a hála érzése
Egy új lét első szívdobbanása
Elbukhatsz ezerszer is, amíg emlékszel
Végül csak egy rég nem látott barát kell,
hogy emlékeztessen, hogy az éjszaka végén
Az öröm maga a fény
 
Emlékszel?
Miként vadul rohantunk, szelek szárnyán
A jeges hóra decemberben
Mikor dacoltunk a legmeredekebb völggyel
Én emlékszem
A világ gondja nélkül, örökre magasban
Én mindig emlékezni fogok rá
 
Volt idő, mikor a sötétben bolyongtam elveszve
A legnagyobb gyötrelem kinzott mit valaha éreztem
Agóniában, nyomorultan vonszoltam magam, fény nélkül
És semmi nem töltötte ki az ürességet bennem
 
Egy éjjelen rájöttem, hogy szemeim megvezettek
Bolonddá tettem magam
A körülmények áldozata lettem
Ám ma este érzem, hogy a hazugságok távoznak tőlem
Felszabadulok
Ezt a döntést nem hagyhatod a véletlenre
 
A bennem ébredő tűzből az életem kovácsa én, magam vagyok
 

Kóbor macska

Megtört a szívem s a mosolyom
Ha el is buktam, mindig felkeltem, még ha időbe is telt
Menedéket keresve Elvis szellemében
És minden varázslatos Michael elhagyta e világot
És én maradok, még ha tudom is,
Olykor a rossz oldalon vezetek
Valahogy borzadtam
Egy nap majd téblábolok magamban, s leplezem, hogy sírtam
Kétszer kérek elnézést, hiszen hazudtam
Micsoda szerencsétlen bohóc
E kifordult világban
Eltévedve e város sikátoraiban
Ide a nap alig süt be
Hol ő biztosan futhat
Hol kinyílik
Oh drágám, had maradjak a kóbor macskád
Te kötsz a fényhez
És Te vagy a szikra az éj csöndjében
Szóval drágám, engedd, hogy maradjak, ahol vagyok
A szemedben érzem jól magam
Ott vagyok, hol nem akarok lenni
És ez rejtély
Miként alkotott meg a beilleszkedés akarata
Egy luk a történetben
És míg élek, nem lehetek szabad
Olykor kiszakadok magamból
Valahogy nincs büszkeségem
Néha napján igyekszem túlélni, mikor összekülönbözök
Nyerj egy üres Jackiet mellém
Micsoda szerencsétlen bohóc
Oh drágám, had maradjak a kóbor macskád
Miért én? Próbálok rájönni
Eltörölve és újra felvéve
Segíts szembenéznem a félelmeimmel
Rángasd tovább drótjaimat, kedvesem
Uralj, mint egy bábjátékos
Oh drágám, had maradjak a kóbor macskád
 

Túl a mai napon (Búcsú, 3. rész)

Hallom őket az ablakon át,
a nevemet éneklik
Nevetnek és boldognak tűnnek.
Miért olyan vidámak? Nem tudom
Ha elbukom… ha nem sikerül…
daluk ugyanaz marad?
Vagy úgy a visszhang elhal, és az utcák
ismét elnémulnak?
 
Azt mondják, én vagyok a kiválasztott,
ám mi van, ha mégsem én vagyok, aki megment minket
a világ végétől?
Habár mennem kell, tudom,
hogy bár rémült vagyok, nem hagyom, hogy lássák
 
Mi van, ha… ha nem tudom megtenni, amit az álmaimban
annyiszor megtettem…
tűnődöm, mondom-e majd valaha -
Hé,
 
Ha mondod a tiéd, mondom az enyém -
Egy idegen a sorbanálláskor
Pont mint a filmeken -
megfogja majd a kezem?
És fogok a szalagavatómon táncolni?
És a diplomaosztómon kalapot feldobni?
Azt hiszem, bizton mondhatom, hogy a legjobb még hátravan
Az még túl van a mai napon
 
Hallom őt a konyhában, a nevemet kiáltja,
s hogy megreped a szíve
- ez az új kezdet széttép-e mindent, amit ismer
Hallom őt az előtérben, a térdeire hullik,
És a mindig erős és hallgatag
nem néma többé
 
Azt mondják, én vagyok a kiválasztott,
ám mi van, ha mégsem én vagyok, aki megment minket
a világ peremén?
Habár mennem kell, tudom, mégis… -
 
Ha mondod a tiéd, mondom az enyém -
Egy idegen csajozós dumával
Pont mint a filmeken
- megfogja majd a kezemet?
És fogok a szalagavatómon táncolni?
És a diplomaosztómon kalapot feldobni?
Azt hiszem, bizton mondhatom, hogy a legjobb még hátravan
Megkéri-e valaki majd apámtól a lánya kezét?
hogy az ígéret földjének hercegnőjévé tegye?
Mint a filmeken - érezni fogom a pillangókat?
Felnövök-e, hogy anyámat büszkévé tegyem,
a lázadó éveim ellenére, mikor túl hangos voltam
Azt hiszem, bizton mondhatom, hogy a legjobb még hátravan
Az még túl van a mai napon
Az még túl van a mai napon
 

A halotti máglya fényénél

Kinyilatkoztatás, elszámolás
A bűnös árnyak sikolyai záporoznak, a mélyből az égbe
Halál csüng a horizonton
Ma kárhozottá válunk az árulástól
 
Nem számít, mit mondanak,
Drága Tiarám visszatért ma az égből
De az öröklét halványodik, hallom őket -
 
Küzdj, küzdj az életedért
Királyságunk lángokban
Rohanj, kitört a káosz
A halotti máglya fényénél
Tömegek gyászkönnyei
Fulladnak a bánat hangjaiba, és festi meg az éjszakát
 
Ahogy haldoklunk, akként próbálkozunk
Az ősi ösztöneink - mint drog - hatalmukba kerítenek
Semmi nem számít többé igazán
És nincs már mit vesztenünk
 
Töröld le a könnyeid, kedves,
A percért, együtt - elcserélnék minden más pillanatot ezért
Ne sírj, kicsim… jönnek, hallom őket -
 
Küzdj, küzdj az életedért
Királyságunk lángokban
Rohanj, kitört a káosz
A halotti máglya fényénél
Tömegek gyászkönnyei
Fulladnak a borzalom hangjaiba, és festi meg az éjszakát
 
Hallod őket küzdeni, küzdj az életedért
Királyságunk lángokban
Rohanj, kitört a káosz
A halotti máglya fényénél
Tömegek gyászkönnyei
Mint Tiara dala, mely nem ver visszhangot többé
 

Az igazság

Hátamon világunk súlyával
Messze utazom, letérve a kitaposott ösvénytől
És bármikor, mikor honvágyam tör rám
és tűnődöm, hogy elég bátor vagyok-e,
Emlékeztetem magam, hogy erősnek kell lennem
 
Ahogy egyre jobban távolodom, úgy közeledek
Engem választottak, hogy esedezzek még egy újabb napért
Igen, én voltam, aki figyelmeztette őket
És aki megmutatta nekik...
Nem tudom, miért nekem kellett lennem
 
Már itt állok
Egy messzi földön
Nem tudva, enyéimet látom-e még valaha
Elhoztam a béke jelképét
Csak remélem, hogy elfogadják kezemből
Most a kapuknál állok - engedjenek be!
 
EZEKBEN AZ ÖRÖK, SZENT TERMEKBEN
ELDŐL, KI ÉLJEN ÉS KI BUKJON EL
A BIZONYTALANSÁGOT NEM ISMERJÜK
AZ IGAZUNK TÉVEDHETETLEN
MOST ITT ÁLLSZ
IFJÚ GYERMEK
HÁT SZÓLJ
 
Íme, hozzád szólok ma
Nem tudom azt mondani, amit kívánnak tőlem,
Mert arra neveltek, hogy önmagamhoz őszinte és igaz legyek
Ezek a szavaim
A választásom
Az igazságom
 

Elfoszlás

Nincs bocsánat!
 
ÉRKEZÉSÜNKKOR PUSZTULAT ÉS FÜST FOGAD
ÉS MEGADÁS - AZ EMBEREK BELETÖRŐDVE BUKKANNAK FEL
A MEGÉRTÉS FÉNYÉNÉL
MEGTESZIK AZ ELSŐ LÉPÉST, HOGY HELYREHOZZÁK
 
MIKOR A SZÉL AZ ARCODON MORAJLIK, TUDOD
HOGY EZ A SZÉLCSEND ELŐTTI VIHAR
HISZEN A SÖTÉTSÉG A HAJNAL ELŐTT TESZ VAKKÁ IGAZÁN
 
MIKOR PORAIDBÓL ESZMÉLSZ, EMLÉKEZZ, HOLNAP
VISSZATÉRÜNK AZ ÉGBE
AZ ÉBREDŐ BŰNTUDAT MUTATTA MEG SZEMÉBEN A FAKULÓ TŰZ FÉNYÉT
ÖNZETLEN ÁLDOZATÁBAN AZ IGAZ MEGVÁLTÁS HAZUGSÁGÁT
ÉS A VILÁG SZERTEFOSZLIK
 
Itt állunk zúzott romjainkon
Az emberek vesztenivaló nélkül is vesztettek
Ám hinnünk kell tovább,
Hogy egy segítő kéz vár ránk a fagyos, sötét éjszakában
 
Mikor a szél az arcodon morajlik, tudod,
Hogy ez a szélcsend előtti vihar
Hiszen a sötétség a hajnal előtt tesz vakká igazán
 
Testvér, mondd, hogy őrült vagyok… de mintha a keze mozdulna
Nővér, te is láttad?
A szívem utolsó dobbanását is odaadnám érte, csak így lenne
 
MIKOR PORAIDBÓL ESZMÉLSZ, EMLÉKEZZ, HOLNAP
VISSZATÉRÜNK AZ ÉGBE
AZ ÉBREDŐ BŰNTUDAT MUTATTA MEG SZEMÉBEN A FAKULÓ TŰZ FÉNYÉT
ÖNZETLEN ÁLDOZATÁBAN AZ IGAZ MEGVÁLTÁS HAZUGSÁGÁT
 
… ÉS A VILÁG SZERTEFOSZLIK
 

Kárhozat alatt

ÖRÖKKÖN SZEMLÉLJÜK A VILÁGOT
AZ ÉLET UTÁN MÉRJÜK A JÓT S ROSSZAT
ELFOGADOD ÉS VISSZAFORDULSZ?
VAGY VÁLLALOD A GOLYÓT, ÉS ELVÉRZEL AZ IGAZSÁGÉRT?
 
TÉREN ÉS IDŐN ÁT CSUPÁN EGY LÉPÉS EME ÓRÁN
KÖNNYTELEN LESZ AZ UTÓHATÁS
EMBEREK ÉS BIRODALMAK BUKÁSÁT HOZZUK EL
A NAGYOBB JÓÉRT, KOMOR ELMÉNK ENGEDI A PÖRÖLYT ALÁHULLANI
 
A TEHERREL, MIT SAJÁT VILÁGA HELYEZETT A VÁLLÁRA, EGYEDÜL ÉRKEZETT
NEM TUDVA, HAZATÉR-E VALAHA
MESSZE, LETÉRVE A KITAPOSOTT ÚTRÓL, VEZEKELNI KÜLDTÉK
S NEM CSAK VÉGHEZVITTE, AMIT KELLETT - EGYMAGA TETTE MEG
 
Egy utolsó pillantás a puskacsőbe
Ez a vég
Ismét kettészakad a vérző égbolt
Dicsfényünk kárhozat alá hullott
Tekints a Mindenségre
 
BELÁTJUK, HOGY E LÁNY MEGGYÚJTOTTA TÜZET
MINT ÁRVA GYERTYA A FEKETESÉG TENGERÉN
EGY MOCSÁRBÓL METSZETT VIRÁG ELÉG VOLNA?
VOLT IGAZSÁG A VILÁGAIBAN, VOLNA REMÉNY HÁT A FÖLD SZÁMÁRA?
 
MESSZE, LETÉRVE A KITAPOSOTT ÚTRÓL, VEZEKELNI KÜLDTÉK
S NEM CSAK VÉGHEZVITTE, AMIT KELLETT - EGYMAGA TETTE MEG
 
Egy utolsó pillantás a puskacsőbe
Ez a vég
Ismét kettészakad a vérző égbolt
Dicsfényünk kárhozat alá hullott
Tekints a romlásra, mit okoztál
 

Győztesek

Egy ember áthajózza az óceán
Egy ember maga mögött hagyja a földet
Mélyen belül küzdünk, hogy többek legyünk, mint mik vagyunk
Megszelidítettük a tüzet, és miénk lett a világ
 
Mi építettük fel, elértük a mennyeket
Egy kőhalom, mely kiállja az idő próbáját
Elhoztuk a fényt, hogy szégyenbe hozzuk a napot
és mindig találtunk egy új utat
 
Nem érdekel, ha téged nem érdekel
Mert az álmaink elragadtak, és
Csodás látomásaink a ma valóságává cseperedtek
 
Győztesek leszünk
Egy szempillantás alatt elérjük az eget
Dicsőségesek leszünk, győzedelmeskedünk
Mert mindig leszünk, és nem állunk meg, amíg nem győzünk
 
Egy ember félbevág egy atomot,
Egy ember eltapos egy másik világot
Belül tudjuk, hogy megvan, ami kell
Gyorsabbá, erősebbekké, magasabakká leszünk, mint valaha
 
A kimondott szó, a tinta a papíron
Döbbenetes szépség a szemnek és a fülnek
Ezek mind mi vagyunk, mikor együtt,
Mikor egyek vagyunk
 
Nem érdekel, ha téged nem érdekel
Mert az álmaink elragadtak, és
Csodás látomásaink a ma valóságává cseperedtek
 
Győztesek leszünk
Egy szempillantás alatt elérjük az eget
Dicsőségesek leszünk, győztesek és valahogy
Legyűrjük e kihívást
 
De halványul a mosolyunk
Önbizalmunk múlóban
Fogadd el a helyzetet, és add meg magad a tűz előtt
Értsd meg, ezúttal magunk nem tudjuk megoldani
a mi bukásunk örök
A viharon és esőn át
Tömegekkel áll szemben
egy szárba szökkenő mag,
és felnyitotta a szemünket, hogy lássunk
Ránk kiáltva - egy angyal fedi fel titkait
Egy megmentő a sötétben
Tudom, hogy képes megingatni az elméjüket
Ígérem, hogy soha nem hagy minket cserben
Természetesen megvédi az életünket
 
Itt állunk a világ előtt
A megoldás egyszerű, a válasz ő!
Kiküldjük egyikünket, mindannyiunkért
és az igazság a hangjában meghallgattatik
 
Győztesek leszünk
Egy szempillantás alatt felküldjük az égre
Dicsőségesek leszünk, győzedelmeskedünk
Igen, győztesek leszünk
 

Körmenet

Most, hogy a füst eloszlott, látjuk,
Hogyan viseljük bűneinket saját bőrünkön
 
Végtelenné kezünk tette
Megpecsételtük a sorsunkat
 
Hogy lássuk
az igazát -
Túl késő
 

Tőröm pengéje

A hegyekből jött, északról
És az emlékek nem fakulnak
Mint a vér a ruhám ujján
Az sem tűnik el...
Egy ember a hegyekből, északról
Letépte a mosolyt
E kisfiú arcáról
Amikor elmentél
Egy kis szikra gyulladt, nőtt,
Mint gyűlölésed művészete
 
Vonj magadhoz, apám,
Emlékezz rám örök mosolyoddal
Magányos túlélő
Csillagként ragyogj fel rám
 
Félj engem, istentelen
Közeledek, hogy lezárjam az életed fejezetét
A meggyilkolt apa fia él bennem
Tehát térdre, istentelen
A mennyekbe írom a neved
És talán e szín az életet idézi újra
Miként tőröm pengéjéről záporozik
 
Még mindig friss az emlék keltette érzés
Mikor szemeit lezártad
A fényt is elvetted tőlem
paradicsomom pokollá porladt
Megesküdtem családunk nevére
Megesküdtem, hogy megtalálom és ugyanígy bánok el vele
De nincs nyugtom
A szívem nem pihenhet
Míg munkámat be nem végeztem
 
Tehát hallj engem, apám
Meg egyszer hozzád szólok
Ne háborgass, nem szükséges
Meg kell tennem, amire a végzetem hív
 
[Kórus]
Oly sok módon végeztem veled
Attól a naptól fogva, hogy megláttalak a ködben
Próbáltam aludni
De olyan nehéz,
Mikor a hollók itt vannak
a fejemben
 
Miért, apám?
Miért nem száll el a gyötrelem?
Visszatértem
És megpihenek,
Miként a lelkiismeretem is ma este
Messze utaztam az otthonomtól
Át a vizeken túl
Hogy oda juttassam őt, ahova tartozik
A fekete hollók mutatták az utat
 

Tiara dala (Búcsú 1. rész)

Hallod mit mondanak?
Igaz? Van kiút!
Belé helyezem bizalmam,
mint egy igaz hívő
A szívében az igazság,
Ő a kiválasztott, a végső bástyánk,
az ártatlansága meggyőzi a Mindenséget
 
És még ha a gyermek sértetlenül vissza is tér
Nem akarom, hogy megrémülj
Ha sikerrel járna, átérezzük félelmed
És ha a szívünk tovább is lüktet, mint a gépek
Hidd el, átérezzük a fájdalmad
 
(Ez a búcsú)
Jó utat, Tiara, ez a Te dalod
A Szaharától a hét tengerig felszárnyal
Egymillió hang énekli együtt ezt a hangzatot
Ó, Tiara! Halódó partjaink megmentője
 
Ma éjjel üljük
az új kezdet ünnepét
Testvér, emeld poharad
Rád Tiara,
egyetlen reményünkre
 
Várd a legrosszabbat,
vágyd a legjobbat -
megteszi ezt értünk?
Dobj el mindent az idegenekért, a hazugokért
És nem tudom elképzelni,
igazán…
Ha nem fogadnák el őt,
mily lelketlen lenne a Mindenség
 
Ha a lányod vállalja, de nem ér célt…
Nem mondom, hogy így lesz, de mégis -
Ha sikerrel járna, átérezzük félelmed
És ha a szívünk tovább is lüktet, mint a dobok
Hidd el, átérezzük a fájdalmad
(Átérezzük a fájdalmad)
 
(Ez a búcsú)
Jó utat, Tiara, ez a Te dalod
A Szaharától a hét tengerig felszárnyal
Egymillió hang énekli együtt ezt a hangzatot
Ó, Tiara! Halódó partjaink megmentője
 
Ma éjjel üljük
az új kezdet ünnepét
Testvér, emeld poharad
Rád Tiara,
egyetlen reményünkre
 
Győzni fogunk, győzedelmeskedünk
Dicsőséges győzelemmel
nyerjük ezt a harcot
Győzni fogsz,
győzedelmeskedünk
Dicsőséges győzelemmel
nyerjük ezt a harcot
 
Veled Tiara, megkoronázzuk az eget
Nem repülsz a végzetedbe, mint az Aniara
És újra itthon köszöntünk,
mikor megnyered ezt a háborút
Zengeni fognak hegyek és völgyek
 
(Ez a búcsú)
Jó utat, Tiara, ez a Te dalod
A Szaharától a hét tengerig felszárnyal
Egymillió hang énekli együtt ezt a hangzatot
Ó, Tiara! Halódó partjaink megmentője
 
Ma éjjel üljük
az új kezdet ünnepét
Testvér, emeld poharad
Rád Tiara,
egyetlen reményünkre megmentője
 

Jóéjt (Búcsú, 2. rész)

Amikor felnőttem, nem volt egyetlen dolog sem
Amitől teljesnek éreztem magam
És akkor megérkeztél, három kilónyi tömény szépség
És tudtam, van még szeretet ezen a világon
 
De most megtörtem és összeomlottam. Porladok belül,
de nem hagyom, hogy érezd a hangomon
Hiszen milyen élet az,
ha nem vagy itt velem?
Hogy élhetnék nélküled?
 
Így jóéjt - de nem búcsúzom
Hunyd le a szemed, és tanulj repülni
Menni fog, ha megpróbálod
Légy a legbátrabb asztronauta,
kit a világ látott
Most szállj fel, egy álomba...
 
Mindig azt gondoltam, hogy melletted sétálok majd az oldalhajóban
A szemed az életem tükre
És mindig veled akarok lenni, hogy megvédjelek, ha elbuknál
Nem bírom elviselni, hogy el kell engedjelek
 
De most megtörtem és összeomlottam. Porladok belül,
de nem hagyom, hogy lásd az arcomon
Mert a holnap, amit látok, Velem, de nélküled
Az a jövő, ahol én nem akarok létezni
 
Így jóéjt - de nem búcsúzom
Hunyd le a szemed, és tanulj repülni
Menni fog, ha megpróbálod
Légy a legbátrabb asztronauta,
kit a világ látott
Most szállj fel, egy álomba...
 
Így jóéjt - de nem búcsúzom
Hunyd le a szemed, és tanulj repülni
Menni fog, ha megpróbálod
Légy a legbátrabb asztronauta,
kit a világ látott
Most szállj fel, egy álomba...
 

Álomgépezet

Mi ez a reakció?
A hold sötét oldaláról?
Kik szállnak szembe
A társadalom virágzásával?
Tüzelni kezdenek,
És eltörölnek minket a világról?
Mi ez a reakció?
 
Érzed a dübörgést,
Kitörni a mellkasodból?
Ez az óra nem a halálunk órája
Hallod a lüktetést bőröd alatt?
A múltunk egy ismeretlen térkép, hol nem jártunk soha
 
Tovább hajtunk, mint a gépek
Mi, a halhatatlanok
Megyünk fel, fel, fel, éljük az álmot
Mi, a halhatatlan ember, mi, az álomgépezet
Az interakció legmagasabb foka
És nem számít mit mondanak
Ez az örökségünk
 
Minden nemzeten át
Hangosan es szabadon élünk
Alaptalanul vádolsz
A belső ellenséggel
Amiket állítasz,
Nem rám vonatkoznak
Csak hogy tüzet nyithass
 
Érzed a dübörgést,
Kitörni a mellkasodból?
Ez az óra nem a halálunk órája
Hallod a lüktetést bőröd alatt?
A múltunk egy ismeretlen térkép, hol nem jártunk soha
 
Tovább hajtunk, mint a gépek
Mi, a halhatatlanok
Megyünk fel, fel, fel, éljük az álmot
Mi, a halhatatlan ember, mi, az álomgépezet
Az interakció legmagasabb foka
És nem számít mit mondanak
Ez az örökségünk
 
Látod, látod a jövőnket végre?
Nem hiszem el ezt az elutasítást
Nem tudom elfogadni, hogy közeledik a vég
Mi okozta ezt a teljes zűrzavart?
Nem ismertem semmit, amivel ne tudtuk volna felvenni a harcot
És nem látom a tökéletlenségünket
Hiszem, hogy túl tudjuk élni ezt
Megállítjuk a következő behatolókat
 
Megnyerhetjük ezt a háborút?
Elzavarjuk őket haldokló partjainkról
 
Az interakció legmagasabb foka
De nem számít mit mondanak
Tisztelgünk az örökségünk előtt
Nem azért jutottunk ilyen messze, hogy elbukjunk
Nem, az emberiség győzedelmeskedik
 

A Mindenség

A vérző horizonton átbukva
Angyalfehérbe burkolózva
Egyesült nemzetek bukott férfiai
Legyetek tanúi, kik vagyunk
 
Az ember feloldozásának korában
Megtévesztő káosz és zűrzavar
Itt az idő a megtisztulásra
 
Elküldtünk egy S.O.S-t,
Helló, hallasz engem?
A szükség óráján
Utána kaptunk, mielőtt minden
Körforgás kihull a kezünkből
Egy démon fogai pofájába
 
Egy esély az életre -
Te a halált választod
A tökéletes tagadás állapotában
Rombolsz és mocskolódsz
Ez a vég
 
Figyeltünk az idő hajnala óta
És minden pillanat múlásával
egymillió csillag hunyt ki
Ez a vég
 
Örökké és egy napja figyelünk
Magasztos ősi termek
Ritkán lépve közbe, de ma
Itt az idő, hogy megmutassuk, mi vagy
 
És az átkozott közbeavatkozásod miatt
Csak egy megoldás létezhet
Hajolj meg most, végül
 
Egy esély az életre -
Te a halált választod
Minden tumorral, amit te keltesz
Még mindig terjeszted e betegséget
Ez a vég
 
Figyeltünk az idő hajnala óta
És minden pillanat múlásával
egymillió csillag hunyt ki
Ez a vég
 

A Maggal szemben

Ne tegyetek úgy, mintha mindent tudnátok
Teljes tüdőből
könyörgök, kérlek álljatok le!
Mert még ha csak egy gyerek is vagyok,
Mégis látom, hogy ez nem reális
Egy számítógép sosem szeretne,
egy gép sosem érezne
Életet élsz, vagy egy álmot?
 
Egy lány mindenek ellen,
csak egy, aki megtöri a rothadást
Egy hang, mintha egy
tű hullását hallanád
(íme lássuk)
 
Mintha egy sziget veszne el az áramlatban
Ez egy rémálom, amit te álomnak hívsz
Őszinteségre neveltek, hát
nézz magadba
Jogosan állsz ki, hogy megvédd a magad
igazát?
 
Szendergésből riad a világ
Teljes tüdejéből,
Könnyekkel a szemében beszél,
Mert ez volt minden, amit tudott - hogy miként
 
Fagyottan maradnak a tűz szavai
Számít, ha megnyeri a világot?
Ha ő nyer, elveszted a lelked
Az élettel, vagy egy álomban élsz
 
Egy lány mindenek ellen,
csak egy, aki megtöri a rothadást
Egy hang, mintha egy
tű hullását hallanád
(íme lássuk)
 
Mintha egy sziget veszne el az áramlatban
Ez egy rémálom, amit te álomnak hívsz
Mert őszinteségre neveltek,
hát lásd, hogyan véded a saját ösvényed
A te döntésed
A te igazad
 
Mikor a látomásunk elhomályosult, és szívünket tévútra csalta
Értünk nyitotta fel a szemünket
Össze kell gyűjtenünk a legnagyszerűbb elméket, akiket csak fellelünk
Lennie kell módja a túlélésnek
 
Egy lány mindenek ellen, íme lássuk
(íme lássuk)
 
Mintha egy sziget veszne el az áramlatban
Ez egy rémálom, amit te álomnak hívsz
Mert őszinteségre neveltek,
hát lásd, hogyan véded a saját ösvényed
A te döntésed
A te igazad